A legnagyobb ma élő macskaféle, méretben csak a jégkorszaki barlangi oroszlán múlta felül. A tigrisek méretei és egyéb jellemzői alfajonként változóak. A vadon élő hím tigrisek 100 és 300 kilogramm közötti tömegűek, hosszuk a farokkal együtt 220 – 330 centiméter (a farok hossza 60 – 100 centiméter).
Nemi kétalakúság figyelhető meg, a nőstény tigrisek jóval kisebbek, 85 – 165 kilogrammot érhetnek el, hosszuk 210 – 280 centiméter.
Korábban a Közel-Kelettől a Távol-Keletig, Ázsia jelentős részén előfordult. Mára szabadon csak Kínában, Tibetben, Szibériában, Mongóliában, Malajziában, Thaiföldön, Nepálban és Indiában lelhető fel.
Sárgásbarna illetve vörösesbarna alapszínű szőrzetét jellegzetes fekete vagy sötétbarna csíkozás díszíti, míg torka, hasoldala és a végtagok belső oldala világosabb, általában fehér színű. Hosszú farka szintén sárgásbarna vagy vörösesbarna alapszínű, melyen sötét gyűrűzet látható. Az arcán látható bajusz a tájékozódásban segíti. Jellegzetessége a fülkagyló hátoldalán lévő fehér folt.
Élőhelye igen változatos, a trópusi esőerdőkben, a száraz erdőkben, a mangrove mocsarakban és a magas füvű területeken egyaránt megtalálható. A legtöbb tigris erdőkben, illetve füves területeken lakik, amihez bundájuk mintázata is alkalmazkodott. Bár első látásra kirívónak tűnik a fekete csíkozás narancssárga alapon, de a száraz, barnás árnyalatú fűben kiválóan képes elrejtőzni.
A tigrisek magányos állatok, hosszabb ideig csak a nőstény és utódai élnek együtt. Egész nap aktívak lehetnek, főleg alkonyat után és éjszaka vadásznak. A legtöbb macskafélétől eltérően a tigris szereti a vizet, jól és kitartóan tud úszni, gyakran látni, amint tavakban és folyókban fürdenek és halásznak.
Visszahúzható karmainak és erős lábainak segítségével kiválóan mászik fára. Az elejtett tigrisek karmaiból vadásztrófeaként amuletteket, burnótszelencét és egyéb díszeket készítettek.
A hímek és a nőstények egyaránt saját territóriumot birtokolnak, a hímeké többszöröse lehet a nőstényekének, és egy hím területe több nőstényét is átfedheti. Területük határát állandóan jelölik a jellegzetes tereptárgyakra spriccelt vizeletükkel, valamint karmolásnyomokkal.
Nincs természetes ellenségük, egyedül az ember jelent számukra veszélyt, míg a kölyköket kifejlett fajtársaik ölhetik meg.
A tigris fő táplálékai a nagy testű patások, szarvasok, antilopok, vaddisznók, bivalyok, de akár a fiatal elefántot vagy orrszarvút, sőt alkalmanként medvéket, leopárdokat és krokodilokat is zsákmányol. Emellett azonban a kis testű fajok, mint a madarak, a rágcsálók, a békák és a halak számára is veszélyt jelent, de a dögöt sem veti meg.
Általában nem eszik minden nap, de egy sikeres vadászat után egyszerre akár 40 kilogramm húst is elfogyaszt. A kisebb zsákmányállatokat a tarkóra mért harapással öli meg, míg a nagyobb testű prédának a torkát harapja át, így fojtva meg áldozatát. Átlagosan 10 – 20 vadászatából mindössze egyszer jár sikerrel.
Nem nevezhető tipikus éjszakai vadásznak, nappal is gyakorta kóborol, territóriuma határait újra kijelölve. Naponta 35 – 40 kilométert is megtesz. Vadászata során a már kijárt ösvényeken settenkedik nesztelenül, lesve a préda felbukkanását. Vadat észlelve odalopakodik a közelébe, mindig figyelve, hogy a szél szembefújjon, így az elejteni kívánt áldozat nem érezheti meg a közelgő tigrist, majd pár hatalmas ugrás után megragadja azt.
A veszélyes önvédelmi fegyverrel, aganccsal, szarvval rendelkező állatoknak a torkát ragadja meg, a vaddisznóra egyszerűen, macska módjára ráveti magát. Főleg nagyobb patás állatokat zsákmányol, de Szibériában ínséges időkben, vagy ha a rágcsálók nagyon elszaporodnak, egerészésre is adja néha a fejét. Kerüli az emberlakta vidékeket, de India sűrűn lakott folyópartjain emberevő példányok is előfordulnak. Ezek főleg beteg vagy idős tigrisek, amelyek felfedezik, hogy az embert könnyebb elejteni, mint a dzsungel vadjait.
Az elejtett zsákmányt sosem kezdi ott helyben elfogyasztani, azt mindig elhurcolja valami védett bozótba. Egyszerre 35 – 40 kg húst is képes megenni. Ha jóllakott, a maradékot elrejti, fűvel, ágakkal befedi. Az így elrejtett zsákmányához később visszatér, még akkor is, ha az már oszlásnak indult.
Nincs kitüntetett szaporodási időszakuk, bár az északabbi területeken élők többnyire csak télen párzanak, így tavasszal jönnek világra az utódaik. A nőstények mindössze 3 – 6 napig ivarzanak, ezt átlagosan 103 napos vemhesség követi, melynek végén általában 2 – 3 kölyök látja meg a napvilágot. Születéskor súlyuk 780 – 1600 gramm, szemük csak a második héten nyílik ki.
A kölykök 3 hónapos korukig szopnak, szilárd táplálékot már a második hónaptól kezdve fogyasztanak, de csak másfél éves korukban válnak önállóvá.
A nőstény egyedül neveli utódait, akik féléves koruktól követik anyjukat a vadászatok során is, azonban általában 2 – 3 éves koruk között hagyják el végleg a szülőterületüket. Az ivarérettségüket 3 – 4 éves korukban érik el.
Várható élettartamuk a szabad természetben ritkán haladja meg a 10 évet, fogságban azonban 20 évnél is tovább élhetnek.
A tigrisnek kilenc alfaját írták le, melyek közül három kihalt.
Szibériai tigris vagy amuri tigris (Panthera tigris altaica)
Dél-kínai tigris (Panthera tigris amoyensis)
Bali tigris (Panthera tigris balica) – kihalt az 1940-es években
Indokínai tigris (Panthera tigris corbetti)
Maláj tigris (Panthera tigris jacksoni)
Jávai tigris (Panthera tigris sondaica) – kihalt az 1980-as években
Szumátrai tigris (Panthera tigris sumatrae)
Bengáli tigris vagy királytigris (Panthera tigris tigris)
Kaszpi tigris (Panthera tigris virgata) – kihalt az 1970-es években, újabban egyes szerzők ezt az alfajt a szibériai tigrishez sorolják.
Forras : http://www.termeszettar.hu/anyagok/tigris/tigris.htm
